Szathe: Hogy vagy?
Carlo: Köszönöm, jól vagyok! Köszönöm, hogy megtisztelsz ezzel az interjúval!
Sz: Hogy teltek az ünnepek?
C: Nagyon jól! A barátnőmmel voltam és pár yo-yos barátommal, akik a közelben laknak. Nagyon szép ünnepek voltak!
Sz: Milyen indíttatásból kezdtél el yo-yozni?
C: 1994-ben kezdtem a yo-yozást egy olyan fa yo-yoval, ami még csak nem is maradt lenn. Egy egész éjszakás bulin találtam az egyik barátom házában, és amíg a többiek aludtak, próbáltam visszahozni a yo-yot a kezembe. Egyáltalán nem ment jól! Egy pár vendég kiröhögött az ügyetlenségem miatt, de mire felkeltek egészen lenyűgözték őket az előre dobásaim és loop-jaim, amiket este tanultam. Azóta mindenki, aki jelen volt azon a bulin tudta, hogy rajongok a yo-yoért. Ezért pár évvel később egyikőjük odarohant hozzám egy tudományos magazinnal, és mutatott nekem egy oldalt, ahol bemutattak pár modern yo-yot . Ki nem hagyhattam, hogy az oldalon található legdrágább yo-yo az enyém legyen, így egyből meg is rendeltem, nem gondolva arra, hogy mindent elköltök, amim volt. Sajnos nem bírta sokáig, így 1997 novemberében elkészítettem az első yo-yom, hogy helyettesítsem.
Sz: Mi a kedvenc filmed?
C: Sokat szeretek, köztük is a Keresztapa.
Sz: Mi a kedvenc ételed?
C: Lasagne!
Sz: Van-e még valami hobbyd a yo-yozáson kívül?
C: Kedvelem a contact juggling-et és a zenét. Komponálás és Karmesteri szakon tanulok Velencében, amíg egy különös basszus gitáron játszottam – amit én készítettem titánból és plexiből – a zenekarunkban. (www.syzygy.it)
Sz: Mi késztett arra, hogy külön yo-yos céget hozzál létre?
C: Ahogy az előbb említettem, az, hogy eltörtem egy drága yo-yot arra ösztönzött, hogy valami saját készítésűvel helyettesítsem. Ez azért volt, mert a piacon nem találtam ajánlatot arra, ami nekem kellett. Ahogy fejlődtem játékosként, éreztem, hogy a yo-yoimat is fejlesztenem kell, és így fejlesztettem ki őket. A yo-yoim elsősorban azok, amiket én használok. Közvetlenül utána azok, amiket egy pár másik játékosnak készítek, akik szeretik őket. Összességében, ha nem volnék játékos, nem készítenék yo-yokat, mivel a yo-yok, amiket készítek azért készülnek, hogy kielégítsen, mint játékost.
Sz: Az egész yo-yos világban ki volt rád nagy hatással kezdő korodban és a mostani időkben?
C: Az első Harry Baier a 90-es évek végéről. Régimódi stílusban játszottunk akkoriban és ő gyakorolta rám az első benyomást. Mostanság biztos lenyűgöznék a kicsapások és különböző dobások, de biztos vagyok benne, hogy még mindig tudnánk tanulni a stílusából és az eleganciájából. Ha észreveszem, hogy egy trükköt nem szépen hajtok végre, mindig rá gondolok, hogy megtaláljam hogyan is kéne. Sokat kaptam még Tomonari Ishiguro-tól: ő tartja tökéletes egyensúlyban a stílust, az eleganciát és a szuper trükköket az új iskolába való áthelyezésem közben. És Takeshi! Az ő utcai stílusát nem is tudja nem szeretni egy volt deszkás, mint én. Sok trükkje inspirált, hogy tovább yo-yozzak. Manapság nagyon kedvelem, ahogy Jensen Kimmitt és Guy Wright játszik. Volt szerencsém Jensen-hez a házamban, és sokat tanultam tőle. Bárcsak gyorsabban tanulnék. Meg sem tudtam tanulni egy jó trükköt, mire máris mutatott egy jobbat.
Sz: Sokan írták különféle külföldi portálokon, hogy inkább mostanában autó alkatrészeket gyártasz a yo-yok helyet? Ezeknek mennyire hihetünk? És ha igazak is, akkor melyik márkának és pontosan mit is gyártasz?
C: A családom már öt generáció óta foglalkozik mechanikával. Az ük-ük-ükapám, Carlo Menon készítette az első négykerekű autót Olaszországban (csak írd be a nevét egy keresőbe, és láthatsz képeket az 1895 óta gyártott autóiról. Nekem még van egy 1897-es modell). Édesapám inkább különleges szelepeket gyárt versenymotorokba, és ebben segítek neki. Olyan autók, motorok gyártásánál alkalmazzák őket, mint pl a Lamborghini, Ducati és a Ferrari. Kizárólag különleges ötvözetet használ, főként titánt, folyton kutat a legjobb minőség után.
Sz: Kik tartoznak bele az oxygéne cégbe?
C: Engem egyedül, én gyártok. De épp elkezdtem vezetni egy csapat játékost. Mind nagyon fiatal (többségük 12 éves); Nem kell nekem a reklám, csak adni akartam valamit azoknak, akik megérdemlik: a célom az, hogy segítsek nekik és tartsam bennük a lelket. Remélem egy nap majd hirdetik a barátság szellemét a játékosok között, amit mindig is próbáltam. A csapat nem lesz nagy létszámú, mert a legtöbbet akarom adni ennek a pár játékosnak (leginkább tapasztalatra értem, alapanyagot/alkatrészt alig kapnak), szóval kérlek ne hasonítsd szponzoráláshoz.
Sz: Amikor utoljára itt voltál Magyarországon, hogy érezted magad?
C: Gyönyörű volt! Egyszerűen lenyűgözött Budapest szépsége (sajnos ez volt az egyetlen város, ahova ellátogattam). Hozzászoktam Velencéhez és felfigyeltem egy dologra: míg Velencét is teljes mértékben emberek építették, Budapest összekapcsolja az emberi kéz által épített épületeket egy gyönyörű természetes tájhoz, és ez az összhang lélegzetelállító! A szervezők azt éreztették velem, hogy bármit megadnak, amire csak szükségem lehet, és sok gyerek szerette volna ha látom, hogyan hajtják végre azokat a trükköket, amiket én fejlesztettem ki. Nagyon megtisztelő volt! Minden játékos nagyon kedves és rokonszenves volt. Egyikőjük anyja beszélt olaszul és beszéltünk egy keveset. Emlékszem, hogy Attila mondta: „Magyarországon nem leszel éhes!”, és ez igaz. A magyar ételek pompásak. Röviden: otthon éreztem magam egy csodás földön. Nagyon köszönöm, magyar játékosok!
Részlet a levélből a kérdéseken kívül.
A szlogent Carlo küldi
Nem csak az számít, hogyan dobsz. Érezned kell a yoyo-d. Meg kell értened, mit akar tőled, mielőtt tudni szeretnéd, hogy te mit akarsz tőle. Próbáld megadni neki, amit szeretne, és látod majd, hogy megtanulja visszaadni mindezt a játszhatóságával.
Itt nem csak rólad van szó, hanem rólad és a kedvelt játékszeredről.
Oda tudnád írni a végére, magyarul, hogy „A magyar játékosok királyak!”?
Köszönet Hájas Attilának, hogy elkészítette az interviewt
16 comments
Még nincs visszakövetés
Kolosztár says:
2010 január 11. at 21:47 (UTC 2)
zsírlett.;)
Kelta says:
2010 január 11. at 21:49 (UTC 2)
Nagyon nagyon jó, egyetlen dolog, lehetne egy kicsit koherensebb, nem éppen összefüggő sorrendben voltak a kérdések, de egyébként nagyon jó volt.:)
Szathee says:
2010 január 11. at 21:56 (UTC 2)
Igen Kelta én is így vélem pedig én sorban küldtem el neki a kérdéseket hogy összefüggö legyen de valamiért így válaszolt rá. Nem tudom mért.
Kelta says:
2010 január 11. at 22:00 (UTC 2)
jajo:D
Noa says:
2010 január 12. at 0:53 (UTC 2)
Nagyon jó riport! Carlo egyéniség! A cikkben megemlítődik a bandájának az weboldala. Látogassatok el, mert megéri!
topek says:
2010 január 12. at 10:33 (UTC 2)
Nekem jobban tetszett hogy Gerdg anyuját is megemlítette
pepe97 says:
2010 január 12. at 16:42 (UTC 2)
jo teszt lett grat
Bence says:
2010 január 12. at 17:11 (UTC 2)
Jó lett Szati, Grat.
Erik says:
2010 január 12. at 17:20 (UTC 2)
Grat.ó lett.
Anonymus says:
2010 január 13. at 15:48 (UTC 2)
Grat, jóólett
feherkenyer says:
2010 január 13. at 21:54 (UTC 2)
grat Szati, űberkirály vagy : )
Gerdon says:
2010 január 14. at 14:47 (UTC 2)
Grat nagyon zsir lett
zeneger says:
2010 január 14. at 20:15 (UTC 2)
grat
ez nagyon zsír lett
attila says:
2010 január 20. at 11:16 (UTC 2)
Carlo óriási arc.
Nagyon jó interjú, gratula Tescoman.
Szathee says:
2010 január 20. at 22:15 (UTC 2)
köszönöm Szépen Mindenkinek. Amugy szerintem mivel én sokat beszélek vele egy elégé sok arcu embernek ismertem meg mivel mindenhez kicsit ért. Így az Interjúbol nem jönn le de mondjuk rengeteg dolgot csinál még Polokat csinál festésel probálkozik és minden féle szép dolgot gyárt külömbözö fémekböl és megszállotan keresi a tökéletes Fém ötvözettet. ilyen Olasz Muflon mert mindent csinál..:D:D
attila says:
2010 január 22. at 13:53 (UTC 2)
Tényleg nekem is mondta, hogy fest. Király.
Igazi művészlélek.